Alkimisták, okkultisták, misztikusok, mágusok

 

 

Salamon (ie. 974-937) Izrael bölcsességérõl híres királya volt. Neki tulajdonítják a Példabeszédek könyvét, a Prédikátor könyvét és az Énekek énekét. Több grimoire írójának tartották. Többek között a Clavicula Salomonis a Lemegeton (Salamon kis kulcsa néven is ismeretes) és sigillumgyûjtemény, amik a középkorban jelentek meg, de sokan Salamontól eredeztetik. A valóságban feltehetőleg egy magát Salamonnak nevező középkori alkimista írásai. Állítólag Raphael angyal ajándékozott neki egy varázsgyûrût, amivel megidézhette a démonokat és arra kényszeríthette õket, hogy megmondják nevüket, jelüket, tisztüket és mûködési területüket.

 

Merlin: (Merlinus Britannicus Ambrosius) I.sz. 480 körül élt, Wales nyugati részén. Varázsló és druida volt. Már fiatalon is híres volt próféciáiról. Késõbb, miután Bleise-tõl a mágikus mesterséget elsajátította, Uther Pendragon szolgálatába állt, kinek fiát, Arthur királyt trónra segítette és élete végéig tanácsokkal látta el. Többek között segített létrehozni a Kerek Asztal lovagjainak társaságát. A monda szerint Merlin visszafelé élt az idõben.

 

Avicenna (kb. 980 - 1037) Abu Ali al Hüsain ibn’ Abdallah Ibn Sina. Jelentős perzsa-arab filozófus és enciklopédista, elsősorban a gyógyászat területén tevékenykedett eredményesen. A filozófiában ő közvetítette keletre a görög gondolkodást.

 

Hildegard von Bingen (1098 – 1179) a Bingen mellett alapított kolostor szent apátnője, a „rajnai szibilla”. Sokoldalúan művelt és misztikus látomásokra képes nő volt, aki főként a szuggesztív nyelven és titokzatos jelképekkel írt művével lett híres, melynek rövidített címe: Scivias. A végítélet látomásaival foglalkozik, a keresztény misztikus hagyomány megalapozó írása, melyben az angyali hierarchiákat részletesen kifejti. Emelett orvosi és néprajzi jellegű műveket is írt.

 

Albertus Magnus (1193-1280) volt az elsõ német alkimista szerzõ. A középkor legnagyobb tudósának tartják, 1931-ben szentté avatták. Filozófus, természetkutató és teológus volt. Nagy tanítványa Aquinói Tamás. Tanításai az arab alkímia hatását tükrözik. Azon fáradozott, hogy az arab kommentárok figyelembevételével felelevenítse és továbbfejlessze az arisztotelészi filozófiát az egyházi dogmatika szellemében. Tulajdonképp ő alapozta meg a skolasztika 13. századi virágzását.

 

Rogerius Bacon (1214-1294) angol filozófus és természetkutató, más néven Doctor Mirabilis. Szemében az asztrológia, az alkímia és a mágia a természettudomány három csúcsa. Arra törekedett, hogy elkülönítse a teológiát a profán tudománytól, és ez utóbbi csak megfigyelésen, kísérleten és számításokon alapuljon. Szintén Arisztotelész követője volt.

 

Arnaldus De Villanova (1235-1311) középkori katalán orvos, filozófus és alkimista. Nagy befolyást gyakorolt II. Jakab portugál királyra, valamint a szicíliai II. Frigyes aragón királyra. Sokat utazott, a pápa színe előtt (VII. Bonifác) végzett alkímiai kísérleteket, és aranyrudakat is produkált. Ő írta le elõször világosan, hogyan kell készíteni az elixírt a Bölcsek Kövébõl. Filozófiai írásai miatt többször összezördült az inkvizícióval. A szent nevekről írt Tetragrammaton c. könyve a gnoszticizmus szómágiájához hasonlatos tanokat tartalmaz. Először meg kellett tagadnia a tanait, de miután magát a pápát is sikerrel gyógyította, végül még kastélyt is kapott tőle ajándékba. Majd a következő pápa, V. Kelemen kegyeibe is beférkőzött, és megvédelmezhette tanait.

 

Raimundus Lullus (1235-1315) „doctor illuminatus”, katalán misztikus és alkimista, korának egyik leghíresebb alkimistája. Szimbólumokba foglalta az egyes alkímiai  mûveleteket. Kb. 300 írást és értekezést hagyott hátra.

 

Eckhart von Hocheim (Eckhart mester) (1260-1327) német dominikánus szerzetes volt. Céljának azt tûzte ki, hogy megértse Isten szavának (Logos) hatását a világra. Elképzelése az volt, hogy Isten egyszerre lény és esszencia, és minden teremtmény része lehet, nem csak az ember. Ezzel az állítással magára vonta a pápai fennhatóság haragját. Tanait visszavonta.

 

Nicholas Flamel (1330-1417) híres francia alkimista, aki állítólag felfedezte a Bölcsek Kövét, és aranyat is sikerült elõállítania. Állítólag egy bizonyos kódexre tett szert, melyre leírták allegorikus formában az előállítási folyamatot, és ezt sikerült egy tudós zsidóval értelmeztetnie Santiago de Compostelába tett zarándokútja során. Munkájában egy angyal is vezette. Komoly vagyonra tett szert, végrendeletében tetemes összeget hagyott a párizsi templomokra.

 

Johannes Trithemius (1462 – 1516) a spanheimi bencés kolostor apátja, rendkívül nagy tudású okkultista hírében állt. Szellemekkel, angyal –és démonidézésekkel foglalkozott.  Tetemes mennyiségű művet írt.

 

Pico della Mirandola (1463-1494) reneszánsz, olasz filozófus és misztikus, a kabbala szakértõje. Arab, arámi és héber nyelven is beszélt. Ötvözte a kabbalát a kereszténységgel. 1486-ban 900 tézist bocsátott a nyilvánosság elé, melyek részben mágiával (álomfejtés, előjelek, jóslatok, szellemek), valamint a kaldeus orakulummal és hasonló témákkal voltak kapcsolatosak. 13 tézisét eretnekségnek bélyegezték, és Franciaországba kellett menekülnie, de ott foglyul ejtették. Az eretnekség gyanúja alól VI. Sándor pápa mentette fel.

Az asztrológiának ellenfele volt, mégpedig vallási okokból. Az akarat szabadságát vallotta.

Cornelius Agrippa von Nettesheim (1486-1535) német tudós és asztrológus volt. Sokat utazott, rendkívül kalandos élete volt. Ügyvédként, orvosként is tevékenykedett. Természetes mágiával és kozmológiával foglalkozott. Nekromantiát, asztrológiát és hermetikát is tanulmányozott. Leghíresebb mûve a De Occulta Philosophia (A Titkos Bölcseletről), mellyel szintézist akart teremteni a kereszténység és az újplatonikus misztika alapján álló mágia között. A mágiát olyan felsőbb tudásnak tekinti, mely helyesen alkalmazva megismerteti az emberrel Istent, és lehetőséget nyújt neki ahhoz, hogy a természet titkos erőit a maga szolgálatába állítsa és uralja őket.

 

Paracelsus von Hohenheim (1493-1541) német-svájci orvos, okkultista és alkimista volt. Saját állítása szerint sikerült megalkotnia a homunkuluszt. A betegségeket az egyensúly megbomlásának tekintette: a harmonikus állapotban egyensúlyban  van a 3 alkimiai alapelem, a kén (férfi), a higany (nõ) és a só (semleges). Azt követelte meg az orvosoktól, hogy ne csak az orvostudományt és az asztrológiát ismerjék behatóan, hanem az asztrális befolyásokat is értsék, ismerjék az asztronómiát és a teológiát, hogy tisztában lehessenek némely betegség természetfeletti eredetével. Leghíresebb műve a Philosophia Magna (Nagy Bölcselet).

 

Michel de Nostre Dame vagyis Nostradamus (1503-1577) francia orvos és Medici Katalin kedvenc jósa, aki a Századok címû írását 1555-ben jelentette meg. Próféciái sok mindenben egybevágnak a Sybillák jóslataival. Írásai szimbolikusak, többféleképpen értelmezhetõek. Quartrain-jai azok a négysoros strófák, amik elmés talányok formájában maradtak ránk, ezt százasával rendezte el, ezeket hívjuk Centuriának (század). Könyveit 1781-ben a katolikus egyház felvette a tiltott könyvek jegyzékébe.

 

Dr. John Dee (1527-1608) I. Erzsébet királynõ udvari asztrológusa volt. 1581-ben megismerkedett Edward Kelly (1555-1595) médiummal, aki azt állította, hogy beszélni tud az angyalokkal kristálygömbjén keresztül. 1583. május 6-án Kelly lerajzolta az énoki Betûket, aminek segítségével kidolgozták az Énoki mágia rendszerét. 1659-ben adták ki dr. John Dee naplóját, ami fõképp a szellemi lényekkel való kapcsolattartásáról értekezik.

 

Johannes Kepler (1571-1630) II. Rudolf császár udvari asztrológusa volt. Minden idők egyik legnagyobb csillagásza. A mai horoszkópkészítés alapjait fektette le.

 

Giuseppe Francesco Borri (1602-1681) híres olasz alkimista. Komoly összetűzései voltak az inkvizícióval, majd menekülnie kellett. Hollandiában nagy hírnévre tett szert, majd Christina királyné vette pártfogásába, később pedig a dán király udvarában tevékenykedett. 1670-ben letartóztatták, és Rómában meg kellett tagadnia tanait. Miután meggyógyította Etrées hercegét, élete utolsó éveit az Angyalvárban tölthette, tanulmányait folytatva.

Placidus de Titis (1603-1668) itáliai szerzetes volt. Az asztrológiában a mai napig használják házszámítási módszerét.

 

Emanuel Swedenborg (1688-1772) lutheránus püspök fia volt. Matematikát tanult, de ennek ellenére komoly misztikus munkát végzett. Megszervezte az Éj Jeruzsálem nevû csoportot. Szellemekkel, angyalokkal állt kapcsolatban.

 

St. Germain gróf (Claude Louis) (1710-1780) vagy (1696-1784) Híres, Portugáliából származó zsidó kalandor. Azt állította magáról, hogy a Bölcsek Köve felfedezése által halhatatlanná vált. Akkoriban már kétezer évesnek vallotta magát. Bevallása szerint Kürosz babiloni király neki ajándékozta Mózes pálcáját, és személyesen ismerte Poncius Pilátust és a tizenkét apostolt. Számos királyi udvarban megfordult. Bizonyíthatóan számos titkosszolgálati és diplomáciai feladatot is ellátott. Beszélt franciául, angolul, németül, olaszul, spanyolul, oroszul, portugálul, arabul, törökül, perzsául, kínaiul, hindiül valamint számos régi nyelven. Ékszerész, aranymûves, festõ és sok hangszeren játszó mûvész volt. Foglalkozott textil- és porcelángyártással is. Megjósolta a francia forradalmat. Kapcsolatban állt a rózsakeresztesekkel is. Christian Rosenkreutz, Bacon, Szent Alban reinkarnációjának tartották. Többek között a következõ neveken ismerték: Bellamare grófja, Monferrat márkija, Schoening lovag, Rákóczi fejedelem fia... Könyve: A legszentebb Trinosophia. III. Napóleon (1808-1873) bizottságot hozott létre az elfogására. Emma Calvé énekesnõ fotót dedikált részére 1897-ben. Állítólag 1972-ben a francia tévében egy Richard Chanfray nevû ember lépett fel, aki a grófnak adta ki magát, és ólomból aranyat csinált.

 

Friedrich Anton Mesmer (1733-1815) osztrák orvos és asztrológus. Nevéhez fûzõdik az állati magnetizmus, vagyis a hipnózis egyik korai módszere (mesmerizmus). Híres könyve a Csillagok hatása az emberi testre.

 

Alessandro di Cagliostro gróf (1743-1795) utazó, alkimista, okkultista és szerencsevadász volt. Valódi neve Giuseppe Balsamo. Médiumként és hitgyógyítóként szerezte legnagyobb sikereit. Megalapította a szabadkőművesség önálló „egyiptomi” rendszerét, mely óriási hatást gyakorolt a kortársakra fantasztikus rituáléival. A Máltai Lovagrend beavatta Szent János tanításaiba és az okkult tudományokba. Szabadkõmûvesség, varázslás és eretnekség vádjával 1789-ben bebörtönözték, ahonnan haláláig nem szabadult.

Eliphas Lévi Zahed (1810-1875) eredeti neve Alphonse Louis Constant. A kabalát a kereszténységgel ötvözte és az ókori okkultizmust akarta összeegyeztetni a modern tanokkal. Eltanácsolták a papi pályáról szexuális szabadossága miatt. Számos könyve közül az egyik legfontosabb mûve a Nagy mágia dogmája és rituáléja. A tarot nagy arkánumait szimbolikusan az Élet Fájához kapcsolta. Élete során megidézte az ókori Apollóniuszt, aki egy pütagoreus okkultista volt.

 

Old George Pickingill (1816-1909) a családi legenda szerint egy 11. századi udvari varázslónõ leszármazottja, aki mágiával harcolt a normannok ellen, és akik ezért megégették. A család az agancsos Hernét tisztelte, évszázadokon keresztül. A környék parasztjai sokszor panaszkodtak, hogy a Pickingillek az ördöggel cimborálnak. Életének fõ törekvése az volt, hogy létrehozzon egy antikeresztény varázslószövetséget, de nem tudta a különbözõ irányzatokat összebékíteni. 60-as éveiben járt, amikor összefogta a családi alapokon szervezõdõ, szétszórt kis boszorkányközösségeket, kilenc coven néven. Ezek késõbb kívülrõl jött, új tagokkal bõvültek.

 

Charles Godfrey Leland (1824-1903) amerikai okkultista és néprajzkutató. A toscanai boszorkányok rítusaival ismerkedve birtokába került az õsi hit néhány írott tanítása. Ezt kombinálta az általa lejegyzett szájhagyományokkal és 1889-ben kiadatta könyvét, Aradia, avagy a boszorkányok evangéliuma (Aradia, or the Gospel of the Witches) címmel.

 

Helena Petrovna Blavatszkij (1831-1891) Oroszországi misztikus és kalandornõ. Kígyóbûvölõként bejárta Tibetet, Indiát, Európát és Amerikát. Összeszedte a keleti misztikus tanokat, amik ebben az idõben Európában nagyon divatosak voltak. Kairóban találkozott Paul Metamon kopt mágussal, és tanult tõle. Híres médium volt, könyveit szellemek sugallták. 1875-ben, a Miracle Club elnevezésû spiritiszta körbõl megalapította a szintén spiritiszta indíttatású Teozófiai Társaságot, Adyani ágazat néven. Nevéhez fûzõdik a Teozófusok Egyesült Páholya is. 1877-ben 1300 oldalas könyvet jelentetett meg, melynek címe Isis Unveiled (nagyjából: Ízisz fátlának fellebbentése). 1979-ben Indiába menekült, a személyét övezõ intrikák és botrányok miatt. Késõbb Németországban is megalapította a Teozófiai Társaságot. (1884) Fõ mûve a The Secret Doctrine (A titkos tan).

 

Rudolph Steiner (1861-1925) német látó, okkultista, teozófus és tudós. A Teozófiai Társaságból vált ki és létrehozta az Antropozófiai Társaságot. Atlantisz és Lemúria mitoszait tanulmányozta. Kapcsolatban állt az Ordo Templi Orientis-szel és az Illuminátusok Rendjével is. Egyénre szabott oktatási rendszert dolgozott ki. Könyvei Az okkult tudomány, A kereszténység, mint misztikus tény, Hogyan juthatunk a magasabb világok megismeréséhez stb...

 

Papus (1865-1916), dr. Gérard Encausse, spanyol születésû orvos. Párizsban élt. Nagy hatással volt rá a teozófia és a hermetikus, alkimiai és kabalisztikus szövegek. Lévi tanítványa volt. A vezetője volt a de Guaita általa alapított martinista rendnek, ő adta ki a L’Initation (A Beavatás) c. folyóiratot, és Raszputyin színre lépése előtt még a cári udvarra is hatást gyakorolt. Halálában a cárizmus közelgő bukásának előjelét vélték felfedezni.

Moina Mathers (1865-1928) a francia filozófus, Henry Bergson nõvére. 1890-ben ment hozzá Mathers-hez, és csatlakozott az Arany Hajnal Rendhez és késõbb Alfa-Omega Templomának feje lett. Titkos neve Vestigia Nulla Retrorsum (Nincsenek nyomok mögötte). Dion Fiortune riválisa lett. Dion azzal vádolta, hogy asztrális macska formájában megtámadta õt és sebeket ejtett rajta. Pszichikus gyilkosság is szerepelt a vádak között. Az áldozat Metta Fornario, aki Alfa-Omega tag volt.

 

Gerald B. Gardner (1884 június 13. (péntek)-1964) archeológusként tanulmányozta a különféle bennszülött népek kultúráját. A 30-as években csatlakozott a Fellowship of Crotona nevû angol szabadkõmûves páholyhoz. Itt került kapcsolatba a boszorkánykultusszal Dorothy Clutterbuck révén, aki egy titkos csoport vezetõje volt. 1939-ben nyerte el beavatását Old Dorothy covenjébe. Ez a csoport is részt vett a Hitler elleni mágikus védelem létrehozásában, azzal, hogy egy erõkúpot vontak Anglia köré. Ez a társaság egyike volt annak a kilenc covennek, amit Old George Pickingill alapított. 1946-ban megismerkedett Aleister Crowley-val. 1949-ben jelent meg A felsõbbrendû mágia segítsége (High Magicks Aid) címû mûve, 1954-ben A boszorkányság ma (Witchcraft Today) (melynek bevezetõjét a híres egyiptológus, Margaret Murray írta), 1959-ben az utolsó könyve A Boszorkányság értelme (The Meaning of Witchcraft). Ő volt az elsõ boszorkány, aki meghívást kapott a Buckingham palotába.

 

Dion Fortune (Violet Firth) (1891-1946) angol okkultista és írónõ. 1919-ben lett az Arany Hajnal Hermetikus Rend tagja. A mágia és az asztrális utazás élményébõl okkult regényt írt. (Moon Magic) Mathers feleségével, Moina Mathers-szel összeütközésbe került és 1922-ben férjével Penry Evans-szel megalapította a Belsõ Fény Testvériségét. Ebbõl a szervezetbõl jött létre késõbb a Fény Szolgái. Legismertebb mûve a The Mystical Quabalah (A misztikus Kabbala).